A lakóközösségek egyik legnagyobb rémálma az uralhatatlan szomszéd.

Nincs is rosszabb annál, mint reggel arra kelni, hogy a szomszéd lakásból üvöltözve jön kifele a Heavy Metal, vagy valami borzalmas népi muzsika. Attól függően kinek, mitől áll fel a szőr a hátán. :) Az viszont egységes, hogy, ha párszor előfordul a dolog, még senkit sem zavar. Na nem örülnek neki, de nem is megy sikoltozva neki a falnak az érintett személy. Azonban, ha a negatív ingerek rendszerszerűen érkeznek felénk, egy idő elteltével saját otthonunkat ellepi a frusztráció.

A zajos szomszédi magaviselet legfőképpen a fiatalabb korcsoportot érinti. Egyetemisták, főiskolások, akik spontán összejöveteleket tartva ünneplik meg apróbb sikereiket az életben. Ez az örömteli pillanat az egyik félnek álom, a másiknak viszont rémálom.

De mit tehetünk annak érdekében, hogy a nyugalmat  kordában tartsuk?

A szomszédjogi szabályokat a Polgári Törvénykönyvünk határozza meg. Ebben általánosságban meg van fogalmazva az a magatartási forma, amelyet egy lakónak tartania kell. A leírtak azt taglalják, hogy a tulajdonosnak tartózkodnia kell minden olyan viselkedési formától, amellyel másokat, különösképpen pedig a szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amivel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Ugyanakkor a jogszabály nem határozza meg pontosan, hogy mi is az a mérce, amely már kellemetlen, illetve zavaró lehet a másik fél számára. Ezt a mondhatni eléggé általános megfogalmazást a Társasházi törvény 26. paragrafusa azzal egészíti ki, hogy a szervezeti-működési szabályzatban „meg kell határozni a külön tulajdonon belüli építési-szerelési munka, és a zajjal járó más tevékenység végzésének a lakhatás nyugalmát szolgáló szabályait”, jobban szólva a házirendet. Ezzel a "módszerrel" élve a lakóközösségek meghatározhatják, hogy mikor lehet használni a háztartási gépeket, mikortól lehet nyugodtan zenét hallgatni és meddig, vagy hogy a ház szerkezeti állapotára tekintettel felvehetünk-e otthon fapapucsot vagy sem.

Gyakran emlegetett jogszabály még a 2012. évi II. törvény a szabálysértésekről, azon belül is a csendháborításról szóló paragrafusa: „Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken… indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát… zavarja, szabálysértést követ el.”

Viszont, mégis kihez forduljunk zajongás esetén?

A legelső tanács, amit ilyenkor adni lehet, az az, hogy először próbáljunk meg beszélni azzal a szomszéddal, aki a zaj forrását okozza. Sok esetben nem gondolnak bele az egy közösségben élők tagjainak helyzetébe, azonban megbeszélés útján sok félreértés tisztázásra kerülhet.

Hívhatunk akár rendőrt is, ha a szomszédunk nagyon köti az ebet a karóhoz. Csendháborításra hivatkozva az illetékes rendőrkapitányságról kiküldött rendőrök egyszeri alkalommal még csak figyelmeztetik a hangoskodókat. Többszöri előfordulással azonban 50 ezer forintos bírságot is kiszabhatnak, aminek hallatán mindenki gondolkodóba esik.

Nagyon speciális esetekben alkalmazható még a birtokvédelmi eljárás, amely két irányba mozdulhat el. A jegyző eltiltja a feljelentett szomszédot a zajoskodástól, vagy éppen ellenkezőleg, úgy ítéli meg, hogy a bejelentő reagálja túl a helyzetet, és érzékeny túlságosan is az apróbb hangokra. Ez esetben viszont már, kénytelenek leszünk eltűrni a számunkra kellemetlen szomszédot, hiszen a törvény is mellé állt az ügyben. Éppen ezért érdemesebb, ha a felek kompromisszumot kötnek!